F. Várkonyi Zsuzsa pszichológus előadása – 2009. március 27-én – a Gordon módszerről és a konfliktusmegoldó technikák térhódításáról szólt.
Carl Rogers, amerikai pszichológus fedezte fel terápiás működése során, hogy a legnagyobb segítség a feltétel nélküli elfogadásban és a segítő hitelességében rejlik. Tanítványai közül Thomas Gordon tette ezt a hozzáállást bárki számára megtanulható, szimmetrikus modellé, amit elsőként szülőknek oktatott. Bár Gordon nem említette Rogers nevét, amikor a zseniális gyökerekből megalkotta egyre népszerűbbé váló rendszerét, az ő célszerűségre és használhatóságra irányuló életműve is komoly alkotás. Gordon rendszere szem előtt tartja a kölcsönösséget, és a nyertes-nyertes típusú, úgynevezett „harmadik megoldás”-sal lényeges eszközt ad az egészséges kapcsolatkezeléshez. Legfontosabb az igények és érzések megfogalmazása. F. Várkonyi Zsuzsa – a Gordon-módszer egyik magyarországi meghonosítója – „Már százszor megmondtam” című könyvében írja le, hogyan használható ez a fajta kommunikáció a játszmákból kivezető útként is.
1963-ban, amikor Gordon első tréningje útnak indult, mindössze ötven féle szülőképző program működött az Egyesült Államokban, de Gordon modellje viharos gyorsasággal terjedt: mára hatvanezer szeretetkapcsolatokra fókuszáló tréningtípus működik, és majdnem mindegyik Gordon alapképletére épül: arra, hogy hogyan lehet a másik fél megnyerésével, saját egyenes gerincünk megtartásával, autokrácia nélkül jól boldogulni kapcsolatainkban és gyermekeinket is erre nevelni? Ők taníthatók meg leggyorsabban arra, hogy például az utasító—minősítő hang helyett inkább azt fogalmazzák meg, hogyan érinti őket, amit a másik éppen tesz, és hogy mire lenne valójában szükségük.
Végül elgondolkozhattunk azon az igazságon, miszerint boldogabban nézhetünk kapcsolataink jövőjébe, ha tudunk „nem-véleményt mondani”, ha el tudjuk fogadni, hogy a mi igazságunk nem az egy-szem igazság. Ezeket és ehhez hasonló útmutatásokat kaphattunk az előadótól.