Markovics Éva,
avagy Vica, ahogy inkább ismernek.
A Matematika, csupa nagybetűvel, és csak félve, óvatosan, halkan kiejtve odafent lakik egy díszes polcon, megközelíthetetlenül. Imádni kell és tisztelni mindenekfelett.
Szeretni viszont képtelenség addig, amíg így kezeljük.
Hát én igyekszem létrát keríteni, és felmászni arra a polcra, hogy törökülésben körbeüljük, kézbe vegyük és megismerkedjünk vele. Összebarátkozunk, belebújunk, szétszedjük és újra összerakjuk. Közben pedig megfejtjük titkait, és különös, furcsa, bizalmas kapcsolatba kerülünk vele.
Szerintem erről (is) szól a tanulás.
Nekem ugyanúgy, ahogy azoknak, akik elkísérnek ezeken a felfedezőutakon.
Legújabban pedig már nem csak a matematika ad apropót a világ és önmagunk felfedezésére, hanem elindultunk az irodalom és a magyar nyelv polca felé is. Most faragjuk a létrát…