Rogersről
Carl Rogers, a személyközpontú tanulás és én
írta: Csizmazia Katalin
Amikor 1984-ben tanítani kezdtem, még az egyetem utolsó éve alatt, emlékszem, tele voltam világmegváltó gondolatokkal. Kísérleteztem mindennel: tananyaggal, a jegyek elhagyásával, az akkor még nem nagyon ismert kooperatív módszerekkel – csak valahogy más legyen, mint amit én átéltem. Egyedül voltam, nem igen volt kivel megosztanom a bennem gyűlő tapasztalatokat.
Aztán 6 évvel később gyermekemnek kerestem iskolát. Így találtam rá az akkor előbukkanó alternatív kezdeményezések egyikének, a Rogers Iskolának a pedagógus műhelyére. Rácsodálkoztam az ott folyó munkára. Így is lehet? Izgalmas beszélgetések a tanításról, folyamatos töprengés, mindennapi innováció – keretet és társakat kaptam mindahhoz, amit addig csináltam.
Ismerkedtem a gondolattal.
A szorongásmentes, toleráns légkör
Az első, amit megértettem később az iskola pedagógiai programjába is bekerült:
„Rogers szerint emberek kicsiny csoportjai tehetik a legtöbbet azért, hogy békésebben, egymást jobban megértve éljünk együtt. Amikor megtanulunk a másik emberre odafigyelni, akkor jobban megértjük annak szándékait és igényeit, ezáltal tekintettel tudunk rá lenni, amikor saját elképzeléseinket érvényesítjük. A megvalósuláshoz legfontosabb a szorongásmentes, bizalomteli és biztonságot nyújtó légkör, amelyben az ismeretszerzés és az együttlét nem kényszer, hanem örömforrás.”(a Rogers Személyközpontú Iskola Pedagógiai Programja)
Beleszerettem. A következő nyáron elolvastam mindent, ami elérhető volt Rogers művei közül. Van, amit magyarul, van, amit angolul. Ma már az EDGE kiadó jóvoltából könnyen hozzáférhetőek ezek a könyvek, de én a Tanulás szabadságát még lapjaira szétesett példányból olvastam.
Megtanultam, hogy a személyközpontú megközelítés kimunkálása, megfogalmazása Carl Rogerstõl származik, a kliens-centrikus terápiából nőtt ki és ilyen formában már nem csupán módszert, elméleti rendszert jelöl, hanem stílust, szemléletet, megközelítésmódot is. Konkrét előírások vagy tanácsok helyett, Rogers azokat az alapvető értékeket határozta meg, amelyek a tanulást segítő környezetet létrehozhatják. Ezek:
- empátia,
- feltételekhez nem kötött pozitív odafordulás minden ember felé,
- hitelesség
- nyílt kommunikáció,
- a másik emberbe vetett bizalom.
Megértettem, hogy nem a tanulásra-tanításra, hanem a tanulás segítésére, szakszóval facilitálására kell helyeznünk a hangsúlyt: serkentő légkört kell teremtenünk. Arra keresünk választ, hogy „hogyan, mikor, miért tanul egy diák, és hogyan látszik, érződik a tanulás belülről”. Csak akkor várhatjuk el a gyerekektől, hogy kifejezzék érzéseiket, gondolataikat, hogy alkotó módon vegyenek részt a folyamatban, ha én is így vagyok jelen.
Élveztem, hogy a „mit tanítsunk” kérdésébe Rogers nem szól bele. Egy lényeges és átfogó gondolatot kapunk azért tőle: minden és mindenki lehet a tanulás forrása! A tanár sem a mindent tudó, tudást osztogató személy, õ is egy az értékes, elérhető források közül, de sok más forrás is rendelkezésre áll: a gyerekek, a könyvek, más felnőttek, pl. a szülők! De akkor mi a szerepe? Lassan megjött a válasz: Elfogadja a diák autonómiáját, gondolat- és érzésvilágát, hiszi, hogy a másik tudja, miért csatlakozik, vagy nem csatlakozik valamihez, megpróbálja mélyen megérteni, átérezni az indítékait. Bízik az erőben, amellyel minden ember képes kiválasztani a maga számára a fontos és nem fontos dolgokat, amellyel megoldja a problémákat, kialakítja helyét a világban. Ezt a bizalmat közvetíti s ezzel hitet ad.
„A személyközpontú megközelítés jelenlegi nevelési kultúránkban csak akkor létezhet, ha megvan egy bizonyos előfeltétel: egy vezető vagy olyan személy, akit tekintélynek fogadnak el az adott helyzetben, aki elég biztos magában és a többiekkel való kapcsolatában, megvan benne az alapvető bizalom, hogy a többiek képesek a saját fejükkel gondolkodni, maguktól tanulni.”
Három év múlva elfogadtam a kihívást: szervezzek egy tanári csapatot, ami létrehozza az akkor már negyedik évét kezdő iskola felső tagozatának és középiskolájának a kereteit. Nagyon rögös, több mint egy évtizedes út vezetett a 2004 évi első érettségihez. De megtörtént!
Amíg idáig eljutottunk a legmeghatározóbb élmény a tanulás volt. Számtalan módon és formában állandóan Rogers elképzeléseit elemezgettük. Rogers 10 pontja, amelyekben összefoglalta az elképzeléseit mindig a szemünk előtt lebegett, szakmai műhelymunkák java a gondolat körbejárásáról, értelmezéséről szólt:
Rogers 10 pontja
- Minden emberrel vele születik a készség, arra hogy tanuljon.
- Értelmes tanulás csak úgy lehetséges, ha a megtanulandó anyagot a maga számára fontosnak tartja az, aki tanulja.
- Azok a tanulási folyamatok, amelyek személyiségváltozással járnak ellenállást váltanak ki.
- A saját énünket fenyegető tartalmakat könnyebben tanuljuk meg és tesszük magunkévá, ha a külső nyomás minimális.
- Ha a személy fenyegetettsége csekély, akkor differenciált módon képes tapasztalatokat szerezni és könnyen tanul.
- Az értelmes tanulás gyakran cselekvéssel van egybekötve.
- A legalaposabb és a legtartósabb az a tanulás, amit a személy maga kezdeményez és egész személyiségével- mind érzelmeivel, mind intellektusával részt vesz benne
- Ahhoz, hogy az önértékelés és az önkritika megelőzze a külső értékelést, függetlennek, kreatívnak és magabiztosnak kell lenni.
- A tanulási folyamatot megkönnyíti a tanulók felelős részvétele a tanulásban.
- Társadalmi szempontból nagyon lényeges, hogy olyan stratégiákat dolgozzunk ki és sajátítsunk el, hogy nyitottak maradjunk az újabb tapasztalatokra és változásokra.
(Forrás: http://szocialis-gondozo.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=657113)
Sokat töprengtünk azon, hogy mit tegyünk, hogy az önértékelés megfelelő hangsúlyt kapjon? Hogy derül ki, hogy melyek a releváns tartalmak egy diák számára? Hogy ágyazzuk meg a diákok kezdeményezést? Próbálkozásink sokszor a diákok értetlenségén, ellenállásán buktak meg. Egyre inkább azzal foglalkoztunk, hogy hogyan teremtsünk olyan környezetet, ami ezekre a kérdésekre önmagában választ ad. Ma is ugyanolyan lendülettel keressük az újabb és újabb kérdésekre a választ. Mit csináljunk az egyre szorítóbb kívülről jövő követelményekkel? Hogy reagáljunk a mobilok figyelemelterelő hatására? MI érdekli a mai diákjait igazán?
Ha kíváncsi aktuális válaszainkra, kattintson ide
Amikor 2012-ben a „nem iskola” Rogers Akadémiát létrehoztuk ezek a gondolatok már több évtizede meghatározták működésünket. Rogers logikája meggyőző: mostani világunk óriási ütemben változik. Csak a kreativitás segítheti alkalmazkodásunkat. A kreativitás feltétele a szabad döntés, a kísérletezés lehetősége és az önértékelés. Azt hiszem, az ezt segítő környezet biztosítása a legtöbb, amit tehetünk ma a diákjainkért.
Hogy miből áll ez a környezetpontosan, azt most is keressük. Hiteles, értő felnőttekből. Jó emberi kapcsolatokból. Sikeres erőszakmentes konfliktuskezelésből – értékes emberi mintákból. Kinek – kinek a számára értelmet jelentő munkából.
Ahhoz, hogy a diákok a lehető legtöbb dologban saját magukhoz hozhassanak döntést, nagyon fontos, hogy az intézményen is a legkisebb külső nyomás legyen. Ezért tartjuk fontosnak a független működést, így a szülők közvetlenül felügyelik az intézményünket. Mi tanárok pedig vállaljuk, hogy törekszünk minél teljesebben áttenni mindezt a gyakorlatba. Ehhez folyamatosan képezzük magunkat: évi 5 x 1 nap Rogers tréning, évi 5 nap szervezetfejlesztés, heti stáb munka, és Rogers könyveinek folyamatos beható tanulmányozása és értelmezése.
Ma már tudjuk, hogy milyen nehéz a középiskolai diákoknak – annyi év másfajta iskolai rutinnal a hátuk mögött – átállniuk erre a gondolatra. Türelemmel, és kitartóan kell képviselnünk az elképzeléseinket ahhoz, hogy lassan elhiggyék: érdemes kezükbe venni a sorsukat. Érdemes döntéseket hozniuk, próbálkozniuk, kudarcot vallani és sikereket elérni, mert ez mind, mind a saját élményük lesz. Ha megérzik egyszer a szabadságuk és felelősségük ízét, többé nem felejtik el.